Argentin dog

Argentin dog





"Az argentinok egyetlen saját kutyafajtája. Tenyésztése 1873-ban kezdődött. Dr. Antonio Nores Martinez -- aki hazájában igen nagy kutyabarát hírében állt -- elhatározta, hogy új falkakutyát alakít ki tüskés sün, vaddisznó és különböző ragadozók, különösen a puma vadászatára. Közismert, hogy a falkakutyák viszonylag nagy csoportban is tarthatók, éppen amiatt, hogy nem verekednek, vagyis megférnek egymással.
Argentínában egykor kedvelték a kutyaviadalokat, s erre a célra angol bulldogokat, bullterriereket kereszteztek különböző kutyákkal. Dr. Martinez elhatározta, hogy kialakít egy olyan fajtát, amely nagyvadak vadászatára alkalmas. Tenyésztői munkáját egy helyi, ősi fajtára, az ún. cordobai harcikutyára alapozta. Ezek a fehér színű kutyák meglehetősen agresszív viselkedésűek voltak, és nem éppen kiegyensúlyozott viselkedésükről híresültek el.
A tenyésztő kezdetben Spanyolországból hozott be dogokat, amelyeket -- megfelelő válogatás után -- fehér cordobai kutyákkal keresztezett. Célja elérése érdekében a tenyésztés során természetesen különböző fajtákat (feltehetően boxert, bulldogot, bullterriert) is felhasznált. A tenyésztés során megszületett rossz idegrendszerű utódokat szigorúan szelektálta, és több generáció után elérte azt, hogy kialakult egy igen kiegyensúlyozott idegrendszerű populáció, amely az egészséges idegrendszert az utódokra is átörökítette.

Sajnos -- mint ahogy az lenni szokott -- kezdetben harci kutyáként ismerték el ezt a fajtát. Dr. Nores Martinez -- aki igen lelkes vadász hírében állott -- állhatatos munkájának köszönhetően azonban a fajta egyre inkább mint kitűnő nagyvadas vadászkutya lett elismert. Sőt az argentin dog társasági és sportkutyaként is rangos elismerést vívott ki magának, mert kellemes tulajdonságai -- rendkívül hűséges természete, tanulékonysága -- erre predesztinálták. Bátorsága és legendás őrző-védő képességei révén kedvelt fajta lett nemcsak hazájában, de az egész világon.

Dr. Nores Martinez tenyésztői munkáját testvére folytatta, aki -- ha hinni lehet a különböző forrásoknak -- a rokontenyésztéstől sem riadt vissza annak érdekében, hogy rögzítse a fajta küllemét és kiváló tulajdonságait. 1947 táján egy szaklapban írtak az argentin dogról, majd az első példányokat 1954-ben egy vadászkongresszuson mutatták be. Az argentin Kinológiai Társaság 1964-ben ismerte el hivatalosan a fajtát, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Federation Cynologique Internationale, FCI) pedig 1973. július 31-én regisztrálta.
Vadászképességei minden vadra, minden területen alkalmassá teszik az argentin dogot. A fajta szaglása kitűnő. Semmilyen rossz időjárás nem gátolja a munkában, tökéletesen dacol a nehézségekkel. Az, hogy ezt a kutyát nagyra értékelik, főként a jellemének, értelmi képességeinek, kitűnő szaglóérzékének köszönhető.
A tenyésztés során természetesen lényeges szempont a megjelenése, külleme, az arányossága. Az idegrendszeri adottságok kedvező vagy kedvezőtlen alakulása azonban alapvetően meghatározza az utódok minőségét, ez pedig elsősorban az idegrendszer és csak másodsorban az alkat függvénye. A szülők pszichikai tulajdonságai éppen olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint a küllemük.

A tenyésztésből kizáró ok a süketség, aminek a fajtánál anatómiai okai vannak; a hallószervek fejletlenek, és így nem képesek feladatukat teljesíteni. A teljes, esetleg a részleges süketség az argentin dog esetében néhány egyednél előfordulhat. Mivel a betegség genetikai hátterű, így kezelése nem lehetséges. Megelőzése azonban igen! Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a süket állatot -- legyen kan vagy szuka -- semmilyen esetben nem szabad tenyészteni, mert a recesszív homozigóta (süket!) egyedet még a jól halló egyeddel pároztatva is heterozigóta utódok születnek, amelyek a süketség génjét hordozzák. A süketség két heterozigóta egyed leszármazottai között bukkan fel. Ez a rendellenesség előfordul a fehér boxer, a fehér bullterrier és a fehér angol bulldog esetében is (ezeket a fajtákat használták fel az argentin dog kialakításánál!), valamint e fajták teljesen fehér fejű sárga és csíkos egyedeinél. Az argentin dog kiskutyát -- hallás szempontjából -- ajánlatos megvizsgáltatni. Érdekes, hogy a kölyök süketsége a tenyésztőnek rendszerint nem tűnik fel, többnyire a gazda fedezi fel ezt a kellemetlen rendellenességet.

Az argentin dog energikus, vidám természetű, barátságos, nem ugatós, tudatában van erejének. A fajtaleírás megköveteli, hogy a kutya sohasem lehet agresszív, sőt ez a tulajdonság kizáró ok a tenyésztésnél. Az agresszivitás elkerülése teljes mértékben a tenyésztőkön múlik, s mivel ez a tulajdonság öröklődik, csupán azt kell szem előtt tartani, hogy a harcias kutyák ne kaphassanak szerepet a tenyésztés során. Az argentin dog természetesen gyáva sem lehet, mert akkor feladatát -- amelyre alkata és vérmérséklete predesztinálja -- nem képes teljesíteni.
Vadászaton nagyon bátor és mindenkor harcra kész. Mozgása nyugodt és öntudatos, reakciói céltudatosak, egyúttal gyorsak. Fizikai tulajdonságai igazi atlétává avatják. Dominanciára való törekvése miatt a kan -- főképp territóriumán belül -- saját nemével szemben meglehetősen harciasan lép fel. Ajánlatos erre odafigyelni, s időben megelőzni az esetleges verekedést!
A fajta kissé hasonlít a német boxerre, de annál nagyobb termetű, erőteljesebb, és az arcorri része hoszszabb. Megjelenése kiegyensúlyozott, tetterős. Nincs híján némi keménységnek. Orrtükre fekete. A teljesen rózsaszínű orrtükör súlyos hiba és tenyésztésből kizáró ok. Szeme színe a sötétbarnától a mogyoróbarnáig terjed, tekintete élénk, intelligens. A felemás színű, valamint a kétoldali kék szem nemkívánatos. Előnyös, ha a szemhéjak szélei sötéten pigmentáltak, kisebb fokú pigmenthiány még megtűrt. A ki- és a beforduló (entropium, ektropium) szemhéj nemkívánatos.
Füle lelóg, nem túl régen még csonkoltatták, ma már egyre több egyedet lehet ép fülekkel látni. Érdekes, hogy a fajtaleírás megengedi a fülön lévő kis színes foltot, de az egynél több folt már hibának számit. Véleményem szerint inkább az lenne a helyes, ha ezeket a foltokat a füleken megkövetelnék, mert gyakorlati tapasztalat, hogy a foltos fülű fehér boxer és fehér angol bulldog nem süket!
Nyaka izmos és ívelt. A metszőfogak ollós harapásúak, de megtűrt a tétreharapás is. Az előre- és a hátraharapás azonban tenyésztésből való kizáró ok. Háta egyenes, feszes, mellkasa mély, könyökéig ér, domború, hasa enyhén felhúzott. A törzse kb. 10%-kal hosszabb, mint a marmagassága, ezért a kutya törzse nem teljesen négyzetbe rajzolható, mint például a német boxeré. Végtagjai párhuzamos állásúak, a talajra merőlegesek. Farka hoszszú, lelóg, figyelő helyzetben felkunkorítja. A mancsok erőteljesek, az ujjak szorosan zártak. A standard említést tesz arról, hogy a kölyköknél jelentkező fattyúkarmokat néhány napos korban el kell távolítani.
Mint valamennyi fajta esetében, az argentin dognál is kívánatos az egészséges nemi szervek jelenléte. A rejtettheréjűség (monorchismus és a kryptorchismus) súlyos hibának számít. Amennyiben a rejtettheréjűség előfordul az alomban, úgy a szuka testvéreket sem érdemes tenyésztésbe állítani, mivel utódaikra örökíthetik ezt a rendellenességet.

Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. A hosszú szőr nemkívánatos és tenyésztésből kizáró ok. Színe fehér. A szem körüli fekete vagy sötét folt megengedett. A kan marmagassága: 62-68 cm, a szukáé: 60-65 cm. Testtömege: 38-45 kg."